**LARA**

Miután Cillian anyja elmegy, valahogy… összeomlok. Nem egyszerre. Nem egyetlen drámai pillanatban. Csak felgyülemlik. Darabokban szivárog ki. Fel-alá járkálok a teremben, újra és újra, amíg az útvonalat már a talpam alatt lévő kőbe vájtatnak nem érzem. Sírok. Csúnya, ziháló zokogással, amit képtelen vagyok abbahagyni, ha egyszer elindul. Kiabálok is, a semmibe, Cilliannek, magamnak, ennek