Csörög a telefonom.

Hangosan. Idegesítően. Az a fajta éles csengés, ami egy puskalövés finomságával ránt ki az álomból.

Még nem nyitom ki a szemem. Nem akarom.

Mert abban a pillanatban, hogy megteszem, arcon csap a valóság. Én pedig nem állok készen erre.

Még nem.

Nyöszörgök egyet, mélyebbre fúrom az arcom a párnába, nem véve tudomást a dobhártyám elleni támadásról. Akárki is az, húzzon a francba.