Nem pislogok.

Nem tudok.

A szeme úgy tapad rám, mintha egyenesen a pokolból másztam volna elő, és magammal rángattam volna az ördög vasvilláját is.

És talán így is tettem.

Mert itt állok az Anyakirályné szobájában, akinek a porcelán teáscsészéje félúton van az ajkai felé, miközben Malakai Vane – a likánok kibaszott Királya – úgy mered rám, mintha épp most vizeltem volna a szenteltvizébe.

Igen. Ez