Ma reggel egy második csokor vár rám.

Halott. Megint. Mintha valaki egyenesen egy temetőből tépte volna ki a szirmokat, és arra gondolt volna: Tudod mit? Ez majd feldobja a napját.

Hunyorogva nézem a közvetlenül az ajtóm elé dobott, összeaszalódott roncsot. A virágok még rosszabbak, mint az előzőek – ropogósak, elfeketéltek, és úgy kunkorodnak, mintha önmagukba próbálnának visszahúzódni. Ezúttal e