Nem mozdulok.

Nem pislogok.

Kibaszottul nem veszek levegőt.

A gerincem a fatörzs csúszós kérgének feszül, az ujjaim olyan szorosan fonódnak a mohás alap peremére, hogy akár le is törhetnének. A mellkasom viszket a kényszertől, hogy levegőt szívjon be, de nem merem megtenni. Nem azután, hogy meghallottam annak az istenverte ágnak a roppanását.

A sár átitatja a farmerem térdét, a kéreg pedig a tenye