Gyorsan repül az idő, már délutánba hajlik; a nap vére átszivárog a lombok között, de én még mindig nem végeztem a rám bízott feladatokkal.

Az Uralkodói Könyvtárnak papírrothadás és keserű hamu szaga van – mintha az idő belülről rágta volna szét.

Egy irgalmatlanul hosszú könyvespolc szélét törölgetem, és alig bírom visszatartani a tüsszentést a porviharban, amit a ronggyal kavarok fel, ahogy mag