„Jó reggelt.”

A szarba.

Túl gyorsan ülök fel, majdnem lefordulok az ágy széléről. A selyemlepedő lecsúszik a combomról, és érzem, ahogy a valóság éles, lélegzetelállító pofonja telibe találja a mellkasomat.

Ez nem a személyzet körlete. Ez nem is az az emelet, ahol tegnap este elájultam. A kibaszott ágyában vagyok.

Nem. Nem, nem, nem.

Mi a poklot csináltam?

Napfény.

Az ő ágya.

A rohadt életbe.

Erős