A sötétségbe pislogok, az izzadság csípi a szememet. A mellkasom túl gyorsan emelkedik. Túl felszínesen. Az álom még mindig a torkomat kaparja.

meg fogok... halni?

Az ezt követő csend mindennél hangosabb. Rábámulok, arra az ezüstszemre, ami még mindig további magyarázatra vár, de Balthazar nem mond semmit kétszer.

– Dönts gyorsabban, Sienna – mormolja, és odasétál a nyitott erkélyajtóhoz.

– Várj,