"Fussatok, ahogy csak akartok," mondja, a hangja sima, mint a selyem, és éles, mint az üveg. "Ez a hely mindig hazavezet."

Haza. Hazának hívja ezt a vermet.

Az árnyékok a lábánál feljebb kúsznak, úgy nyalogatják a falakat, mint a hő nélküli tűz. Körbevesznek minket, élnek, éhesek.

A torkom elszorul, de azért is kipréselem magamból a hangot. "Szánalmas vagy. Ennyi hatalom, ennyi trükk, és még arra