A hideg fű a mancsaimba harap, síkos a harmattól és a vértől. A tüdőm lángol, minden lélegzetvétel üvegként éget. Valentina mellettem fekszik, a fogain keresztül köhög, a szája sarkában vér buborékol.

Nincs időm azon gondolkodni, mennyire kibaszottul őrült dolog, hogy tényleg kijutottunk az ablakon, vagy hogy a csillagok egyáltalán léteznek ezen a kőfalon kívül. Mert mögöttünk–

Kiáltások. Csizmák