Amint Kaelie összeszedte magát, Evander átszelte a szobát. A sógorára nézve felvonta a szemöldökét.

Evander végignézett a reggeliről maradt ételen. Muffint, bacont, pirítóst és minden mást, amit talált, egy tálcára halmozott, majd rátette az ezüst fedőt. Felkapta a tálcát, a hóna alá csapta, és megragadott egy vizespalackot.

„Éhes vagy?” – kérdezte Kaelie, gyanakodva figyelve őt.

„Valami olyasmi”