ADELINE

Mi a fenét lehetne erre mondani?

Csak... bámulom őt. Mint egy idióta. Kinyílik a szám, de nem jön ki rajta hang.

Reid azt a kicsi, szomorú mosolyt villantja felém – a gödröcskéivel együtt –, és valahogy ez még rosszabb. Egyszerűen kiszívja a levegőt a tüdőmből.

„Nem kell mondanod semmit” – mormogja. A hüvelykujja könnyedén végigsimít a kezemen, mintha próbálná megjegyezni az érintésemet. „