REID

Alighogy leszálltunk, máris elszakadok a többiektől a poggyászkiadónál. Tipikus Garry-stílus: épphogy beáll a taxim, ő a semmiből ott terem egy ferde vigyorral.

„Tényleg csak úgy lelépsz mindenki elől? Se egy 'sziasztok', se egy csoportos ölelés?”

Megforgatom a szemem, és becsúszom a hátsó ülésre. „Szia, Garry” – mondom nyomatékosan, majd megadom a sofőrnek Adeline pékségének címét.

Örök bána