REID

„Azt hittem, csak holnap repültök vissza.”

„Hamarabb hazaértem” – mondom, a hangom elhalkul, ahogy közel érünk. „Nem volt kedvem még egy napot várni, hogy lássalak.”

A szeme az enyémbe villan. Pír önti el az arcát, de nem néz félre. Még nem.

Aztán – persze – Garry úgy dönt, hogy megszólal. „Hűha. Amúgy én is itt vagyok, ha esetleg valakit érdekelne.”

Sóhajtok, meg sem fordulok. „Nem érdekel.”