KATYA

Az irónia nem kerüli el a figyelmemet. Néhány hónappal ezelőtt, ha valaki azt mondja, hogy valaha is megkönnyebbülést érzek Elias láttán – olyat, hogy nem tudom levenni róla a szemem, még akkor sem, amikor a tekintete olyasmitől ég, amit korábban nem ismertem volna fel, de most azonnal tudom, mi az: düh –, azt mondtam volna, hogy menjen a francba.

Elias hangja, alacsonyan és magabiztosan, úg