ADELINE

Az ajtók kitárulnak, én pedig földbe gyökerezett lábbal megállok.

Először azt hiszem, Reid egy múzeumba rángatott be. A mennyezet magas, a fényt egy tetőablak engedi be. Minden csillog – az üveg, a kő, a polírozott padló. De nem az épület az, ami miatt eláll a lélegzetem.

Hanem az, ami odabent van.

Szobrok.

Mindenütt.

Némelyik magas és sima, halvány márványból faragva. Mások sötét bronzból