Ryker az ágyra döntött. Sajgó mellkassal és izzadó tenyérrel azt hittem, el fogok ájulni. Amikor elhúzódott, úgy éreztem, forog velem a szoba.

„Ryker” – ziháltam.

Félmosollyal felelte: „Lassan fogunk haladni.”

„Fájni fog.”

„Fog, de nagyon hamar sokkal jobb lesz, édes.”

„Rendben” – fújtam ki a levegőt.

„Nem muszáj…”

„De, nem akarok tovább várni. Veled akarok lenni.”

A szája sarka felfelé görbült. „