Több mint két órán át voltunk úton, de csak azért, mert Ryker folyton megállt. Az egyetlen dolog, amit bepakoltam, az egyenruhám volt egy kis strandtáskába. Újra búcsút intettem a házamnak, nem tudva, visszatérek-e valaha. Mivel nem lakik ott senki, talán eladják vagy lebontják.

Ryker a combomon pihentette a kezét, feljebb tolva a kék ruhámat. A körmömet rágcsáltam, miközben a zöldellő tájat figye