„Sera! Ó, neked annyi!” – ugrott a nyakamba Romy.

„Ouff” – dörzsöltem meg a szemem, hogy barátnőm értetlenkedő tekintetével találkozzak. „Mit követtem el?”

„Eltűntél, azt!” – hallatszott Tessa hangja.

„Igaz… hosszú történet, nem?” – kuncogtam idegesen.

„Ühüm, van időnk. Vagyis nem annyi, mert reggeliznünk kell a kastélyban.” – Tessa már bújta is bele a blézerébe.

„A kastélyban?” – fordultam Romyho