Kéz a kézben, csendben sétáltunk vissza a szobánkba.

Örlődtem aközött, hogy egyrészt hihetetlenül élveztem Bastian érintésének újjáélesztő melegét, másrészt egyre jobban elhatalmasodott rajtam a szorongás a furcsa helyzet miatt, ami az imént játszódott le a parkolóban.

"Minden rendben, Valeraine?" - kérdezte félénken, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. "Felzaklatott Ivy?"

"Jól vagyok" - mondtam.