Bastian

A reggel Valeraine-t és engem egymás végtagjaiba gabalyodva talált; a hajnali három órás ébresztője vert fel minket a mély álomból.

Mint mindig felelősségteljes üzletasszony, azonnal az ágy széle felé kezdett csúszni. Én azonban megragadtam a karját, és visszahúztam.

Valeraine kuncogott. – Fel kell kelnem – mondta álmosan. A keze az arcomhoz vándorolt, és lágyan megpihent rajta. Megsimogat