Valeraine

„Gyönyörű lányaim.” Bastian az ajtóból mosolygott ránk, ahogy belépett. Az ágyban dőltem hátra, épp Elie-t etettem, és mosolyogva viszonoztam a pillantását.

Beatrix a gyerekszobában segített rendet rakni. Visszasétált a hálószobába, és épp a rövidnadrágja farzsebébe csúsztatta a telefonját, amikor meghallotta, hogy Bas bejött.

„Szia, Beatrix. Hogy vagy?”

„Jól vagyok, Bas. És te?”

„Jól.”