Bastian

„Fogalmad sincs, mennyire szükségem volt erre.”

Valeraine felnevetett. „Hát, azért van valami sejtésem.”

Még mindig nedvesek voltunk a zuhanyzástól, és meztelenül feküdtünk a félig levetett ágyban, elégedetten és álmosan a szeretkezés utáni bágyadt boldogságban. A fejét a mellkasomon nyugtatta, így nem láttam a szemét, de volt egy olyan érzésem, hogy épp forgatja őket.

Nem terveztem, hogy