Arthur pont úgy viselkedett, mint egy felnőtt, amikor arra utasította Theresát, hogy menjen vissza, és viselje gondját Seraphinának. Megmondta neki, milyen gyakran kell megmérnie Seraphina lázát, és milyen gyógyszert kell adnia neki.

Eközben Rowan épp egy üzenetet pötyögött be Dominicnak a telefonján. Bár még csak ötéves volt, már minden szót megtanult.

Akárcsak Arthur, ő is rendkívül intelligens volt. Kétéves koruk óta már elkezdték megtanulni az összes szót.

Rowan ezt írta: Jóképű Úr, itt Chloe. Segítség! A jelszó 520911. Kövesse a megadott címet.

Az üzenet elküldése után Rowan kikapcsolta a telefonját. Elvégre az iskolában nem voltak engedélyezve a telefonok.

Chloe duzzogva csücsörített. – Rowan, szerinted el fog jönni?

Remélhetőleg Jóképű Úr nagyon fog vigyázni Serára! Mivel annyira hasonlít a bátyáimra, akár az apukánk is lehetne!

Rowan megveregette a feje búbját, és így szólt: – Bíznod kell bennem.

Minden ember, akinek van lelkiismerete, biztosan eljönne, miután elolvasta az üzenetet.

Rowan próbára tette Dominicot, hogy lássa, méltó-e arra, hogy az apjuk legyen. Remélte, hogy Dominic valóban egyenes ember.

Miután Arthur megmondta Theresának, mit kell tennie, a tanárnője felé indult.

Rowan ekkor Theresa felé szaladt, és elragadóan rámosolygott. – Holden kisasszony, nyugodtan vegye ki a mai napot, ha visszatérve egy autót lát parkolni a bejáratnál. Iskola után, kérem, jöjjön el, és vigyen haza minket.

Theresa elutasítóan megrázta a fejét, mert aggódott Seraphináért. – Meg kell néznem Serát. Arthur azt mondta, lázas.

Hogy is vehetnék ki szabadnapot egy ilyen pillanatban?

– Ne aggódjon, Holden kisasszony. Valaki majd gondoskodik róla. Nem azt remélte, hogy talál magának egy barátot?

Amint Theresa ezt meghallotta, a szeme elkerekedett a döbbenettől. – Serának van barátja?

Az nagyszerű! Akkor hagynom kellene neki egy kis magánéletet. Ráadásul most amúgy sem érzi jól magát, és biztosan a barátja szeretetére és gondoskodására vágyik.

Rowan válaszként bólintott. Aztán Arthurhoz és Chloéhoz szaladt, majd követték a tanárnőjüket be az iskolába.

Eközben Dominic az autójában ült, és az e-mailjeit böngészte a telefonján. Hirtelen kapott egy SMS-t. Rábökött az értesítési sávra, és az üzenet így szólt: Jóképű Úr, itt Chloe. Segítség! A jelszó 520911. Kövesse a megadott címet.

Ezt látva enyhén a homlokát ráncolta. Chloe?

Először még kissé zavarodott volt. Amint megakadt a szeme a „Jóképű Úr” megszólításon, hűvösen utasította a sofőrjét: – Indulás a Willow Creekbe, most. Hajtson gyorsabban.

A sofőr tette, amire utasították, megfordította az autót, majd felgyorsított.

Az elöl ülő asszisztens, Colin hátrafordult, és megkérdezte: – Mr. Vance, fél tízkor megbeszélése van. Akarja, hogy lemondjam?

Ekkor már Dominicnak csak Chloe járt a fejében, és arra gondolt, hogy a kislány bajba került. Ezért rezzenéstelenül így felelt: – Mondja le.

– Értettem, Mr. Vance – válaszolta Colin.

Fél óra múlva az autó megérkezett a Willow Creek 150. alá. Dominic kiszállt az autóból, és elindult egy kis udvaros, régi ház bejárata felé.

Egy pillantást vetett az ajtóra, majd beütötte a jelszót, mielőtt belépett.

– Chloe... Chloe...

Ahogy beljebb sétált, észrevette, hogy az udvart gyönyörűen karbantartják. Emellett a virágágyás növényei is nagyon szépen fejlődtek. Fogadni mernék, hogy tavasszal ez a hely tele van virággal.

Amikor belépett az épületbe, egy minimalista nappalit látott dohányzóasztallal, kanapéval és egy apró televízióval.

A nappaliban a padlón elszórtan játékok hevertek. Mondani sem kell, egyértelmű volt, hogy a házban egy gyermekes család lakik.

– Chloe... – szólította ismét Dominic.

Seraphina a láz miatt teljesen kába volt. Köhögött párat, amit Dominic is meghallott. Felietett az emeletre, és sikerült megtalálnia a szobát, amelyben a nő feküdt.

Miközben lenyomta a kilincset és belépett, beszabadult a száján: – Chloe?

Meglepetésére egy nőt látott az ágyban, akinek az arca a láztól lángolt.