– Mr. Kingsley, úgy hallottam, keresett.

Sienna hangja jéghideg volt. Nyugodt, közönyös tekintete úgy siklott át az előtte ülő férfin, mintha még sosem látta volna.

Killian összehúzta a szemét.

Gyilkos ösztönei csak még erősebbé váltak, amikor a fehér köpenybe öltözött, maszkot viselő orvosnő a látóterébe lépett.

– Ah! Nancy, Mr. Sterling az a páciens, aki tegnap este kereste magát. Most, hogy itt van, vetne rá egy pillantást, hogy felállítsa a diagnózist?

– Mr. Kingsley, mondtam már önnek, hogy az én hibám volt, hogy tegnap elfogadtam páciensként. Nincsenek meg az eszközeim, sem az orvosi tudásom ahhoz, hogy segítsek rajta. Kérem, kérjen meg egy másik orvost, hogy vizsgálja meg. Ha nincs más, akkor most el is mennék.

Sienna megfordult, és indulni készült.

Az orvosigazgató és Caleb egyaránt szóhoz sem jutott.

Miközben még keresték a szavakat, hogy oldják a feszültséget, egy árnyék csusszant ki mögüles. Mielőtt még felfoghatták volna, hogy mi történik, Killian Siennára rontott, és az ajtóhoz szegezte.

Mi a pokol?

Könnyek homályosították el a látását, ahogy az ütődés okozta fájdalom végigfutott a hátán.

Arthurnak és Calebnek leesett az álla.

– Sienna! Azt hiszed, ez egy játék? Rendben! Játszom veled!

Killian arca eltorzult a dühtől. Véreres szemekkel meredt rá, mint egy áldozatát levadászó vadállat. Másodperceken belül letépte Sienna arcmaszkját, és nagy kezével átkulcsolta a nő nyakát, felemelve őt a földről.

Az arca már nem az volt, amelyet öt évvel ezelőtt ismert. Akkoriban még ártatlan és imádnivaló volt. Bár a fizikai vonásai nem sokat változtak, ezeknek a tulajdonságoknak már egyetlen nyomát sem találta az arcán.

Még most is, ahogy Killian fojtogatta, nem látott semmiféle félelmet vagy pánikot a könnyes szemeiben.

Csak megvetést és apátiát látott.

– Gyerünk... próbálj meg... halálra fojtani... egyszer már amúgy is meghaltam, nem félek attól, hogy másodszor is meghaljak... Most mondom neked, Killian... vagy megölsz ma újra... vagy egy nap, én magam... foglak megölni!

A férfit elöntötte a vörös köd.

Killian karján kidagadtak az erek, ahogy egyre szorosabbra fogta a nő nyakát.

– Mr. Sterling, mit csinál? Ő a felesége! Engedje el!

Szerencsére Caleb időben visszanyerte lélekjelenlétét, és előrerohanva megrángatta főnöke karját, hogy erővel kiszabadítsa Siennát Killian szorításából.

Puff! A padlóra rogyott, és úgy kapkodott levegő után, mint a partra vetett hal.

Egy szörnyeteg.

Eltelt néhány perc, mire mindenki megnyugodott. Meglepő módon az irodában uralkodó légkör kevésbé volt fagyos, mint korábban, feltehetően a hirtelen lezajlott ijesztő incidens miatt.

– Sienna, adok egy esélyt, hogy őszintén elmondd: mi történt öt évvel ezelőtt? Miért vagy még mindig életben? Mi történt a két gyerekkel? Hová vitted őket? Most veled élnek? Addig nem mész el innen, amíg nem válaszolsz minden egyes kérdésemre!

Az irodában nyugodtabb volt a hangulat, de a gyilkos aura még mindig áradt Killianből.

Ahogy Sienna fölé tornyosult, az elméje megtelt az oly sok évvel ezelőtti incidens emlékképeivel, és azzal, hogyan hibáztatta és gyűlölte magát a történtek miatt.

Eszébe jutott, hogyan fogadta meg: mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyetlen túlélő gyermek egészséges életet élhessen, ő pedig soha többé nem kezd kapcsolatot egyetlen másik nővel sem.

Killian még soha nem érezte magát ennyire megalázva; legszívesebben ott helyben megölte volna Siennát.

Ám a nő egyetlen reakciója egy száraz nevetés volt.

– Miért vagyok életben? Bosszant, hogy nem haltam meg? Nagyon sajnálom, de nem tartozom neked semmivel. Ha nem a te hibád, hogy hozzád mentem feleségül, és három gyereket szültem neked, akkor bizonyára az enyém sem lehetett.

– Végtére is, ez csak egy elrendezett házasság volt; folyamatosan azt hangsúlyoztad, hogy jogod van a szerelem szabadságához. És most mi van? Poklok poklát jártam meg, hogy gyereket szüljek neked, és most még ahhoz is elvesztettem a jogot, hogy egyáltalán éljek?

Kegyetlen szavai némává tették az amúgy is felindult Killiant.

Sienna szarkasztikusan folytatta: – Ráadásul, nem teljesült a tökéletes szerelmi történetre vonatkozó kívánságod azzal, hogy megrendeztem a halálomat? Azt mondtad, szereted Vivienne-t, és feleségül akarod venni. Özveggyé tettelek, hogy azt tehess, amit csak akarsz. Minden tökéletesen alakult, nem igaz?

Killian egy darabig némán bámult rá, és hirtelen elgondolkodott, vajon nem egy idegennel beszél-e.

Mióta lett ilyen cinikus? Minden egyes mondat, ami elhagyta a száját, csöpögött a méregtől. Ez nem az a vidám és gondtalan Sienna volt, akit egykor ismert.

Ha jól emlékezett, első találkozásukkor még az állát sem merte felemelni, hogy a szemébe nézzen.

Killian arckifejezése kővé dermedt.