– Még mindig azt hiszed, hogy kidumálhatod magad ebből? Rendben! Vigyétek el! – üvöltötte hirtelen Killian.

A semmiből megjelent egy csoport tetőtől talpig feketébe öltözött embere, és megragadták Sienna karját.

Megdöbbenve vágott vissza a férfinak. – Mit gondolsz, hová viszel? Figyelmeztetlek, én most már Montclair törvényes állampolgára vagyok! Ha az akaratom ellenére elviszel bárhová, az emberrablás; törvénytelen!

– Törvénytelen? – gúnyolódott. – Itt én vagyok a törvény!

– Hová visztek? Megőrültél? Kétségbeesetten azt akartad, hogy tűnjek el az életedből, de most miért rángatsz vissza? Próbálod lemosni a vért a kezedről? Vagy azt akarod megmutatni, milyen szabadelvű szerető vagy azzal, hogy poligámiában élsz? Őrült vagy! Azonnal engedj el!

Kiabálása még a harmadik emeleti irodából is hallatszott, hiába rángatták le már az első emeletre.

Caleb észrevette, hogy főnöke homlokán kidagadt egy ér. Bárhol máshol lennék, csak ne itt. Minél messzebb, annál jobb.

Ez rémisztő.

Killian exfelesége olyan erő volt, akivel bizony számolni kellett. Ha bármi hasonlót mert volna mondani a Langfordok bármelyikének, már élve megnyúzták volna.

Mindazonáltal Siennát mégis elvitték az akarata ellenére.

A kaotikus kórház a nő távozásával végre visszanyerte békéjét.

A város egyik luxuslakásában.

Gemma épp az imént vette fel Milót és a húgát. Sienna utasításainak megfelelően a saját lakásába vitte őket vissza, ahelyett, hogy hazaküldte volna őket.

– Milo, Violet, egy percre el kell mennem, hogy kinyissam az üzletet, rendben? Nézhettek tévét, amíg vártok rám. Veszek nektek valami finomat enni, mire visszajövök.

– Igen, Gemma néni.

Violet, az örökké éhes gyerek, aki volt, azonnal beleegyezett.

Milo is bólintott, de szándékosan megvárta, amíg Gemma elmegy, mielőtt egyenesen a vezetékes telefonhoz sietett volna.

Violet egy plüssállatot ölelgetve totyogott a bátyja után. – Milo, mit csinálsz?

Miközben felvette a telefont, a húgára pillantott. – Felhívom Anyát, hogy megnézzem, a kórházban van-e.

– Öö?

Miért ne lenne Anya a kórházban? Nem azt mondta, hogy visszament dolgozni?

A kislány Milót figyelte. Egy idő után megunta a dolgot, és elment mesét nézni.

Úgy tűnt, mintha egymilliószor kicsöngött volna, mire a kórházból valaki végre felvette a telefont. – Halló?

– Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni, hogy Dr. Nancy bent van-e ma?

– Dr. Nancy... Sajnálom, de ő ma nincs itt. Ha ön az egyik betege, átütemezheti vele az időpontját – mondta kedvesen a nővér, megerősítve a fiú gyanúját.

Hogy lehetséges ez?

Ha Anya nem ment a kórházba, vajon hol máshol lehet?

Milo nem hitt a nővérnek, de tudta, hogy felesleges tovább faggatnia. Ezért letette a telefont, majd lemászott a sámliról, amit arra használt, hogy elérje a készüléket, és elrejtőzött Gemma dolgozószobájában.

Néhány percen belül a dolgozószobában lévő számítógép képernyője felvillant a Haven Orvosi Központ élő biztonsági kameráinak különböző szögekből felvett felvételeivel.

Átpásztázta a felvételeket, és nagyon gyorsan megtalálta az édesanyját. Átsétált a fő folyosókon, használta a liftet, majd az igazgató irodájának ajtajában állt.

De vajon miért rángatta Anyát néhány fekete ruhás férfi, amikor kijött Mr. Kingsley irodájából?

A kisfiú ráncolta a szemöldökét.

Eközben a Grand Astoria Hotelben Sienna egyetlen pillanatra sem hagyta abba a küzdelmet, mióta elhagyta a kórházat.

Azonban akárhogyan is kapálózott, nem volt ellenfele a tagbaszakadt, fekete ruhás férfiaknak. Végül mégis felvitték a penthouse lakosztályba, és belökték.

– Add fel! Soha nem foglak diagnosztizálni!

Ez volt az első dolog, ami elhagyta a száját, amikor végre elengedték. Ahelyett, hogy a lakosztály fényűző berendezésében gyönyörködött volna, mogorván dörzsölte a csuklóját.

Killian semmit sem szólt hozzá. A nevetségesen nagy nappali túloldaláról egy apró alak lépett elő.

– Itthon vagy? Ma lemondták az eligazításomat a Királyi Akadémián, mert harmincnyolc percet késtél!

Egy gyermek volt az, aki kísértetiesen hasonlított Killianre. Koraérett arcán sztoikus kifejezés ült, fagyos aurája pedig a férfi tökéletes másolata volt.

A legfurcsább az volt, hogy még a beszéde is pontosan úgy hangzott, mint a seggfejé, aki épp az imént elrabolta.

Sienna még a gondolkodásra való képességét is elveszítette.

Killian figyelmen kívül hagyta a nőt, és türelmesen így szólt a fiához: – Ma reggel egy kicsit elfoglalt voltam, ezért volt egy kis késés. Legközelebb jóváteszem, rendben?

Julian faarccal nézett rá. – A munkahelyeden is mindig megszeged a feltételeket, amikor szerződéseket írsz alá?

Ahogy mindkét felnőtt némává vált, az egyik a dühtől, a másik a puszta döbbenettől, Julian tekintete Siennára szegeződött.

– Ő kicsoda?

Siennának hirtelen a torkában dobogott a szíve. Csak a vér lüktetését hallotta a fülében, miközben az egész teste reszketett.