53. FEJEZET

ROMAN SZEMSZÖGE

Sienna hozzám bújt, a csupasz lába az enyémbe fonódott, az arca a mellkasomnak feszült, mintha ott lenne a helye. És istenem, talán ott is volt. Talán mindig is. De most, hogy így átölelt, az illata átjárta a bőrömet, és a szívverésünk szinkronba került, nem tudtam leállítani a fejemben száguldó kérdéseket.

Így hát feltettem a legegyszerűbbet.

– Szóval... mik vagyunk mi