102. FEJEZET

ROMAN SZEMSZÖGE

Túl korán volt még, amikor a telefonom hangosan berregett az éjjeliszekrényen. Nyögtem egyet, még mindig a mellkasomhoz szorítva Siennát, miközben a készülék után nyúltam, már eleve bosszúsan. Akárki is telefonál, jobb, ha átkozottul jó oka van rá, hogy ilyen korán felébresszen.

Anélkül, hogy megnéztem volna a kijelzőt, felvettem. – Remélem, ez fontos, különben nagy ba