103. FEJEZET

ROMAN SZEMSZÖGE

Nem tudtam, mi a fenéért vagyunk még életben. Az autó fejtetőn állt, teljesen összeroncsolódva, üvegszilánkok mindenütt, a fém úgy megcsavarodva és elszakadva, mint a papír. Egy pillanatra csend volt, túl nagy csend, amíg meg nem hallottam Dexter kábult hangját elölről.

– Alfa… Luna…? – nyögte ki, köhögve, miközben próbált mozogni. A keze a leeresztett légzsákot nyomko