52. FEJEZET

MILA SZEMSZÖGE

Megtöröltem a szám, és a tükörbe bámultam, az ujjaimmal a mosdókagyló szélébe kapaszkodtam.

Nem… az nem lehet.

A gyomrom még mindig kavargott, és gyűlöltem a gondolatot, ami be akart férkőzni az elmémbe. Zane mindig vigyázott, soha nem hibázott, minden egyes alkalommal átkozottul óvatos volt, szóval kizárt… kizárt, hogy az legyen, amire gondolok. Még túl fiatal vagyok…