54. FEJEZET

ZANE SZEMSZÖGE

Abban a pillanatban, ahogy letéptem a sálat a nyakáról, megállt velem a világ. A jel, amit hetekkel ezelőtt adtam Milának, nem csak ott volt, hanem ragyogott; izzó vörös fénnyel lüktetett, mintha saját szívverése lenne. Vékony füstcsíkok kanyarogtak a bőréről, és egyetlen rémítő másodpercig azt hittem, ott helyben lángra lobban a karjaimban.

– Mila! Kicsim, maradj vele