DANTE még mindig a jellegzetes vigyorát viselte, miközben a két fiatal hölgyet figyelte, különösen Elarát. Soha nem gondolta volna, hogy a lány ilyen gyönyörűvé növi ki magát, és a teste – az istenit, átkozottul dögös volt.

Ha egyidős lenne vele, nos, elgondolkodna minden lehetőségen, ami történhetne. De nem voltak azok, ő pedig csak a bátyja barátja.

– Nektek most már haza kellene mennetek – mondta, de úgy tűnt, a két lány túlságosan a műsorra koncentrál.

Még ujjongtak is a tömegben, és a hangjuk beleolvadt a klub zenéjébe.

Megrázta a fejét. Juliannak fogalma sincs.

Mivel nem tudta felkelteni a figyelmüket, közelebb hajolt Elarához, és a fülébe súgta: – Felhívom a bátyádat…

Nem fejezhette be a mondatot, mert Elara felé fordult, és a közelségük miatt a lány ajkai az övéhez nyomódtak, ami mindkettőjüket meglepte.

Elara elhúzódott és előrenézett. Egy pillanatra lehunyta a szemét és magában káromkodott. „A fenébe!”

Megpróbált a perifériájából Dantéra nézni; a férfi a kanapénak dőlt, bal karját az oldalán nyugtatta, kezével pedig az ajkait simogatta.

„Szar!” – káromkodott újra. Hogy történhetett ez?

A légkör kínossá vált számára. Megbökte Serát, aki továbbra is a műsorra figyelt.

– Mi van?

– Én… azt hiszem, mennünk kellene…

– Mi? A show épp csak elkezdődött, és még nem láttam a kedvenc táncosomat – panaszkodott.

Nagyot sóhajtott, és próbált a műsorra koncentrálni. De a gondolatai folyton visszatértek ahhoz a hirtelen csókhoz.

Ha Julian megtudja, akkor biztosan végem, gondolta.

– Ó, Istenem! Ott van, Elara! – kiáltott fel Sera, amikor a kedvenc táncosa végre előbukkant a titokzatos dobozból, csillogó jelmezben.

– Szóval Sera az, aki imádja ezt a show-t, te pedig befolyásolod Elarát? – mondta Dante.

Sera a homlokát ráncolta, amikor meghallotta a nevét, de a mondat végét nem. – Tessék? – kérdezte. – Nem hallottam jól – tette hozzá, és megforgatta a szemét.

Dante elvigyorodott. – Semmi.

Sera megint megforgatta a szemét, és visszanézett a táncosokra.

Dante azt hitte, vicces lesz nézni, ahogy az emberek vetkőznek, de sokkal viccesebb volt Julian húgát figyelni. Ahogy feszengve mozgott, és ahogy rá sandított – az istenit, nagyon szórakoztató volt.

Nos, nem szokott hozzá ehhez a helyzethez, hiszen ilyenkor már más nőkkel kellene smárolnia, de ezúttal úgy döntött, velük marad egy darabig.

Megrázta a fejét. „Megbolondulsz, Dante” – gondolta. Megpróbált a show-ra figyelni, de végül mégis Elara reakcióit leste, majd felsóhajtott.

Épp ekkor történt, hogy véletlenül meglátta Juliant a klub bejáratánál.

– A francba! – káromkodott, ami felkeltette a két lány figyelmét.

– Mi van? – kérdezte Sera.

A férfi a szája sarkával a bejárat felé mutatott.

A két lány oda nézett, és a meglepetéstől elállt a lélegzetük.

– Ó, Istenem! Most mit tegyünk? – kérdezték egyszerre.

Dante majdnem felnevetett, látva a pánikukat. Azonban szánalmat is érzett irántuk. Ő is ennyi idős volt, amikor elkezdett a klubokba járni, és tizennyolc volt, amikor elkezdett nőkkel kavarni.

És amikor elérte a húszat, már le is feküdt velük. Mígnem a szokásává vált, különösen, ha az egyetem miatt stresszes volt. Ugyanez az érzés volt most is benne; le kellene feküdnie valakivel, hogy levezesse a munkahelyi stresszt.

A két lány jó helyet választott. Ha azonban Julian a bárpulthoz megy, esélyes, hogy meglátja őket. Ismerte azonban Juliant; a férfi nem volt olyan éles szemű, mint ő.

– Ne aggódjatok. Szerintem itt nem lát titeket. Kivéve, ha engem keres, és valaki meglátott…

– Remek! Akkor el kell menned – vágott közbe Elara, amitől a férfi elvigyorodott.

– Bébi…

– Fúj, Dante! – mondta Elara undorodva. Az arca azonban mást mutatott, amitől a férfi megrázta a fejét.

– Ne légy csökönyös, és kövess. Ha meg akarjátok menteni az irhátokat, tegyétek azt, amit mondok, rendben?

Elara épp beszélni akart, amikor Sera leállította. – Az öreg… mármint Dante tudja a legjobban. Követnünk kell őt, oké, Elara? – mondta Elara felé fordulva, és a szeme figyelmeztetően villant.

Elara nagyot sóhajtott és bólintott.

– Szóval, mit fogunk csinálni? – kérdezte Sera.

Dante a bejárat felé nézett; Julian még mindig ott állt. – Beszélek Juliannal…

– Látod? Azt akarja, hogy lebukjunk…

– Elara… – Sera hangjában a figyelmeztetés egyértelmű volt.

Dante rájuk nézett és felvonta a szemöldökét, mire a lány csak megforgatta a szemét és magában káromkodott. „Mit csinálsz, lány? Csak lejáratod magad!” – gondolta.

– Elterelem Julian figyelmét, nektek pedig el kell hagynotok a helyet. Van ott egy vészkijárat – vészeseti használatra való, és a bárat balról határoló szűk sikátorba vezet – mutatott a mögöttük lévő sötét, rövid folyosóra. – Ott foghattok egy taxit és hazamehettek. Értitek? – kérdezte.

Sera bólintott, de Elara mozdulatlan maradt.

– Mi lesz veled? Meg akarod menteni magad vagy sem? Akár a bátyád elé is rángathatlak, ha akarod – mondta gúnyosan. Az arcán látszott a bosszúság.

– Ne aggódj, öreg… mármint Dante, már érti. Indulunk is…

– Várjatok a jelemre – mondta, és felállt. Még egyszer Elarára pillantott, mielőtt Julian felé indult.

– Haver! – köszöntötte Dante.

Julian a homlokát ráncolta és ránézett.

– Mit keresel itt? Te nem szereted a sztriptízt – mondta, és a vállára tette a kezét, majd elindult vele.

Pár másodperc múlva hátrapillantott a két lányra, találkozott Elara tekintetével, és rákacsintott.

Sera levegő után kapott, és kíváncsian nézett Elarára. – Dante most neked kacsintott, vagy csak én képzelem bele?

– Mennünk kell – ennyit tudott válaszolni, és elrángatta Serát a vészkijárat felé.

Danténak igaza volt. Egy sikátorba jutottak.

– Remek, az öreg Dante a megmentőnk! – kiáltott fel Sera.

A lány nem válaszolt, csak mentek tovább.

– Csajszi, tudtam én, az a kacsintás tényleg neked szólt…

– Nem akarok beszélni róla, Phi. De az istenit – káromkodott –, a pillangók a gyomromban nem hagyják abba a repkedést – mondta, és őrült módon elmosolyodott.

– Mi a fene… Azt hittem, semmit nem jelent neked, de csak megjátszottad magad? – Sera vállon csapta.

Dühösen nézett Serára. – El kell rejtenem, mennyire csodálom őt… a fenébe, mindent meg kell tennem, hogy elrejtsem, mit érzek valójában… áh! – sikoltotta. – Ez a legjobb éjszakám – tette hozzá, miközben az arcát a tenyerébe temette.

– Igen, nagyszerű. Dante tényleg menő, és értem, miért tetszik neked, de Dante az Dante – egy nőcsábász – próbált Sera észre téríteni őt.

Elara mélyet sóhajtott. – Tudom…

– És úgy néztél ki korábban, mint egy idióta, miközben próbáltad elrejteni az izgatottságodat, mialatt ott ült melletted – tette hozzá Sera.

Elara csak megforgatta a szemét.