– Mara! – A hívás újra felhangzott, mielőtt még felfoghattam volna, mi történik.

– Mama! – A válaszom azonnali volt. Rájöttem, hogy nem tudom irányítani a beszédemet és a testemet sem, ahogy elindult az ellenkező irányba, mint amerre a hívás előtt tartottam. – Mama, hol vagy? – kérdeztem, egyre mélyebbre hatolva az erdőbe.

Meg akartam állni, hogy körülnézzek, de a lábaim azt tették, amit akartak.