„Miért hívtad meg őt?” – kérdezte Cecelia összefont karral, elállva az öltözőszoba ajtaját.

Camille nyugodtan megigazította karkötője kapcsát, tükörképe rendíthetetlen volt. „Mert barátok vagyunk” – válaszolta, és egy kósza hajtincset a füle mögé simított. „És mert jól mutatunk tőle. Tudod, hogy beszélnek az emberek. Hagyd annyiban, Cecelia.”

Cecelia szeme összeszűkült. „Hagyjam annyiban?” – ismét