Sera nézőpontja

A reggeli napfény beárad az ablakon, fényes foltokat vetve a nappali padlójára. A kanapén ülök, magam alá húzott lábakkal, pont úgy, ahogy kislánykoromban szoktam. Anya mellettem ül, a kávéja már hűl az asztalon. Nem bírjuk levenni a szemünket a tévéről.

A híradós folyton a börtöntűzről beszél, aztán végre kimondja: Adeline Vance halott.

– Valóban elment – suttogom. A pólóm szegély