Sloane:

– Sienna, ez csak az egyezség miatt van. Mi ketten nem fogunk…

– Hozzá fogsz érni, Varkas. A falkák elvárják, hogy lássanak egy kibaszott jelet azon a nőn. – Meghallottam a legjobb barátnőm hangját, amitől a homlokom is ráncba szaladt, ahogy Varkas irodája felé sétáltam. Épp mindketten a kötődési ceremóniára készülődtünk, és akarva-akaratlanul is összehúztam a szemöldököm, amikor hirtelen eltűnt.

Ugyanakkor tudtam, hogy el kell intéznie néhány dolgot, ezért úgy döntöttem, nem csinálok belőle nagy ügyet. De amikor ilyen sokáig húzta az időt, és már szólítottak minket, tudtam, hogy utána kell mennem, hogy legalább megnézzem, hová tűnt a társam.

– Pusztán egy ideiglenes jellel fogom ellátni. Elég lesz, hogy lássák, aztán visszautasítom őt. A nő csupán a kötelesség kedvéért lesz a „társam”, de a legutolsó dolog, amit tennék, hogy kapcsolatba kezdek vele. – Így szólt, én pedig vettem egy mély lélegzetet, próbálva feldolgozni a hallottakat. Ez a férfi nem beszélhet komolyan. AZ ÉN társam, és a legjobb barátnőm nem mondhatja komolyan azt, amit hallok.

– Most ezt mondod, de csak kibaszott idő kérdése, hogy mikor lesztek hirtelen szeretők – mondta Sienna, felemelve rá a hangját. – Ma ezt mondod nekem, dühös vagy, amiért beleerőszakolnak egy kapcsolatba, amit nem akarsz. Gyűlölöd, hogy kicsoda, és honnan jött, és ezt meg is értem. De az a kibaszott ribanc okos, és ha most nem is sikerül elcsábítania, a jövőben megteszi. Mi a faszt fogok én csinálni akkor?

– Sienna, tudod, hogy megvannak a kötelességeim Alfaként…

– Nem te vagy az egyetlen Alfa – mondta a lány, én pedig az ajtórésen át figyeltem, ahogy a férfi az arcára simítja a kezét, és közelebb húzza magához. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy egy lágy csókkal tapasztotta ajkait az övére, ezzel elnémítva őt. A lány az ujjait a férfi övbújtatójába akasztotta, közelebb rántva őt, a férfi pedig elmosolyodott a csókban, mielőtt az alsó ajkába harapott volna, majd elhúzódott, és a homlokát az övének támasztotta.

– Tudod, hogy mint az Alfák Alfája, kötelességeket kell teljesítenem. De higgy a szavamnak, a legutolsó dolog, amit tennék, hogy rátekintek egy kóbor ómegára, akit az Alfa és a Lunája puszta szánalomból fogadott örökbe. – mondta, mire a szívem hevesen verni kezdett a bordáim alatt. Az ajkam megremegett, és hátráltam egy lépést, rázva a fejem, miközben szavai átdöfték a mellkasomat.

Kinyitottam az ajtót, mindkettőjüket váratlanul érve, ahogy Varkas tekintete az enyémmel találkozott. A szemei látható gyűlöletet sugároztak, és amióta csak megismertem, most először láttam a gyűlöletet a legjobb barátnőm tekintetében is.

– Sienna, menj ki! – parancsolta Varkas, mire a nő összeráncolta a homlokát.

– Varkas…

– Mondtam valamit – némította el a lányt. Ő egy pillanatig a lábfejére meredt, mielőtt bólintott, és hátrált egy lépést. Varkas tekintete az enyémmel találkozott, én pedig kérdőn megráztam a fejem.

– Miért?

– Nem is kellett volna kevesebbet várnod – mondta, amivel teljesen meglepett. – Ugye nem vártad el, hogy egy olyan kóbor ómegával legyek, mint te?

– Mi ketten megegyeztünk…

– Én megegyeztem, és továbbra is tartom magam hozzá, az ÉN falkám érdeke és a nyilvánosság miatt. De a mi kötődésünk is csak emiatt fog létrejönni – mondta, én pedig a lábam elé néztem, ahogy egy lépést tett felém, toronyként magasodva fölém, miközben gyilkos pillantásokat vetett rám. – Csak egyetlen szót is szólj erről, és gondoskodom róla, hogy megbánd, hogy valaha is belementél ebbe a társi kötelékbe. Világosan beszéltem, Sloane?

Nem válaszoltam, nem is tudtam volna, ahogy hátráltam egy lépést. A tekintetét rám szegezte, miközben kisétáltam és becsuktam az ajtót, tudva, hogy nem lesz képes követni engem. Sienna szeme az enyémmel találkozott, és egy pillanatra lehunytam a szemem, miközben visszatartottam a könnyeimet.

Visszasétáltam AZ ÉN öltözőm felé, és amint becsuktam az ajtót, akaratlanul is felüvöltöttem. Egy zokogás hagyta el az ajkamat, majd láttam, ahogy az ajtó kinyílik, és feltűnik az édesanyám, akinek a szeme elkerekedett a meglepetéstől a látványomra.

– Sloane? – kérdezte kérdőn rázva a fejét, miközben felém rohant. A falkához tartozó két szolgáló homlokráncolva nézett rám, de ő nem engedte be őket, ahogy egy mély morgás tört fel a mellkasából. – Sloane, gyermekem, mi történik?

– Megcsal engem vele – mondtam elkapva a tekintetem, mire anya összehúzta a szemöldökét. – Hallottam őket beszélgetni az irodájában, és még csak el sem akar venni. A férfinak csak a szövetségei miatt van szüksége rám, én pedig nem leszek több, mint egy…

– Bizonyára nem is vártál kevesebbet, Sloane – mondta, ismét meglepve engem. A tény, hogy a hangja most keményebb volt, mint az imént, égető érzést keltett a mellkasomban. – Nem vagy tiszta vérű, apád épphogy csak el tudta intézni ezt a megállapodást mindannyiunk biztonsága érdekében.

– Anya…

– Ne legyél olyan ostoba, hogy most a visszakozáson gondolkodsz – mondta, mire a szívem hevesebben vert. Ha azt hittem vagy hittem volna, hogy bárki is támogatni fog ezen a világon, ő lett volna az. Nem gondoltam volna, hogy hajlandó lenne a lángok közé vetni, és csak nézni. – Azért lettél kiválasztva, hogy hozzámenj, és ezáltal biztosítva legyen számodra egy tisztességes és erős élet, de ha úgy fogsz viselkedni, mint egy totyogós, akitől elvették a játékát, akkor velem fogod szembe találni magad. És hidd el, a legutolsó dolog, amit akarnál, hogy apád tudomást szerezzen erről a hozzáállásról.

– Nem fogom megosztani az ágyam egy olyan férfival, aki épp az imént csókolózott a legjobb barátnőmmel…

– A legjobb barátnőd béta vérű. Magasabb rangú nálad, és ezt nagyon is jól tudod – mondta anya, én pedig nyeltem egyet. – Ami pedig az ágyának megosztását illeti, úgy fogsz tenni, ahogy mondják, és ahogy egy JÓ társ tenné. Nem érdekel, hogy élvezed-e vagy sem, de teljesíteni fogod a társi kötelességeidet. Különben apád minden erőfeszítése kárba vész, és TE olyan következményektől fogsz szenvedni, amikkel nem akarsz szembesülni.

– Tehát egyszerűen csak el kell fogadnom a rohadt életbe egy olyan sorsot, amit nem is én választottam? Egy olyan férfival, aki nemcsak hazudott nekem, de ráadásul a legjobb barátnőmmel folytat viszonyt? – kérdeztem, mire anya felállt a földről. Fejbiccentéssel utasított, hogy álljak fel, majd abban a pillanatban, hogy megtettem, megragadta a hajam. Magához rántott, amitől fájdalmamban elfintorodtam.

– Most nagyon figyelmesen hallgass a szavaimra, és csak egyszer adom meg neked ezt a figyelmeztetést – mondta, a tükrön keresztül nézve rám, miközben szorosabbra fogta a hajamat. – Ha úgy döntesz, hogy ezt elrontod, gondoskodom róla, hogy a száműzetés legyen az a büntetés, amiről csak álmodni fogsz. Úgyhogy megmosod az arcodat, én pedig beküldöm a takarítókat, a fodrászokat és a sminkeseket, és HA bárki is meghallja, mi történt itt, kivágom a nyelvedet! Világosan beszéltem?

Egy másodpercig nem válaszoltam, mire még szorosabban markolta meg a hajam, és addig húzott hátra, míg biztos nem volt benne, hogy felkiáltok.

– Igen, igen, világosan – mondtam, miközben legszívesebben megragadtam volna a csuklóját, mire ő bólintott.

– Helyes, egy óra múlva odakint várunk. És elvárom, hogy mosolyt lássak az arcodon, amikor meglátlak…