– Dominic, mit tettem, hogy ezt érdemlem? – kérdezte Gianna tágra nyílt szemmel, miközben belépett a férje irodájába. Az asztalra tette elé a válási papírokat tartalmazó dossziét, és kérdőn megrázta a fejét.

Dominic alfa még csak össze sem rezzent, és fel sem nézett a papírból, amit éppen egy tervezett üzleti megállapodás kapcsán olvasott. Jelenlétéről és ingerültségéről csupán az árulkodott, hogy ökle megfeszült a tolla körül, amit a kezében tartott.

– Megpróbáltam megállítani, Alfa, de nem tágított…

– Menj ki, Silas – mondta Dominic alfa, félbeszakítva bétáját. Az ügyvéd már kint várt rájuk, és látva a távozó bétát, tudta, hogy meg kell adnia a házaspárnak a szükséges magánszférát a dolgok elrendezéséhez.

– Mennyit akarsz? – kérdezte a férfi, mire a nő elkomorodott.

– Dominic, azt hiszed, hogy én a…?

– Mégis mennyi pénzt akarsz a büdös életbe, hogy aláírd ezeket a válási papírokat? – vágott a szavába a férfi. Most nézett fel rá először, és az asszony, a felesége, akivel már csaknem három éve házasok voltak, most csak undort és gyűlöletet látott a szemében. Dominic látta a fájdalmat a nő tekintetében, de nem érdekelte, és nem is törődött vele.

– Dominic, mit tettem, hogy ezt érdemlem? Legalább magyarázd meg, miért akarsz ilyen hirtelen elválni – mondta a nő, miközben próbálta felfogni a férfi kérdését.

– Egy milliót.

– Nem alkudozni jöttem, Alfa – felelte a nő, szúrós szemmel nézve rá. Görcsbe rándult a gyomra, és kénytelen volt türelemre inteni magát, emlékeztetve magát a nyugalom fontosságára. Tudta, hogy amit most tesz, az többet ártana neki, mint amennyit használna.

– Kettőt.

– Dominic, van saját pénzem, nincs szükségem a tiédre ahhoz, hogy aláírjak egy ostoba papírt. De jogom van tudni, miért akarsz elválni tőlem, amikor én…

– Jól tudod, hogy nincs akkora tőkéd, mint amit én tudnék adni neked. Úgyhogy ne tegyél úgy, mintha lenne – szakította félbe. A nő szíve hevesen vert, a férfi pedig felállt a székéből, tekintete keményebb volt, mint valaha, miközben a nő szeme megtelt könnyel.

Remegett a keze, és bár tudta, hogy a férfinak igaza van, az utolsó dolog, amit akart, az volt, hogy hagyja őt pénzzel sértegetni magát. Mindig is ellenezte ezt, és ezt a férfi is jól tudta.

– Sosem érdekelt a pénz. Neked kellene a legjobban tudnod…

– Helyes, akkor minden különösebb felhajtás nélkül alá fogod írni ezt a papírt. Tekintettel a „hűségedre” és „odaadásodra”, ötmillió dollárt utalunk a számládra, amint aláírtad a dokumentumot – mondta, mire a nőnek torkán akadt a lélegzet. – Ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elindulj bármilyen úton is tervezel továbbmenni, és elvárom, hogy elég legyen ahhoz is, hogy távol maradj a sajtótól és a kérdéseiktől.

Gianna elhallgatott, egy szót sem szólt néhány másodpercig, majd átkarolta magát. A szíve zakatolt, és a házasságuk óta először érezte úgy, hogy olyan helyzetbe került, amit az ellenségének sem kívánna.

– Miatta van, ugye? – kérdezte, felnézve a férfira. Dominic tekintete megkeményedett; mintha a nő neve említése lett volna a legnagyobb bűn, amit elkövethetett. Nem válaszolt, de Gianna tudta, hogy nincs is szükség válaszra.

Az ajka megremegett, és a dossziéra nézett. Vett egy mély lélegzetet, érezve, hogy a gyomra már görcsöl, majd a férfi előtt lévő tollra pillantott.

– Kérhetnék egy tollat? – kérdezte, visszatartva könnyeit. A férfi gúnyosan felvonta a szemöldökét, láthatóan lenyűgözte, hogy megkapta, amit akart. A nő számára azonban ez a harc már nem ért meg többet. Megpróbálta, de nem ment; a férfi nem akarta, hogy sikerüljön.

Dominic átadta a tollat, Gianna pedig megragadta a papírt, remegő kézzel aláírta, majd a tollat a dosszié tetejére tette.

– Látod, nem is volt olyan nehéz, ugye? – kérdezte a férfi gúnyosan. – A pénzt néhány percen belül átutalják a számládra. Ezzel az aláírással és a közös megegyezéssel mindennek vége szakadhat egyetlen alkalommal.

A nő nem válaszolt, inkább hátralépett egyet, és kisétált az irodából. A férfi rajta felejtette a tekintetét, hallgatva, ahogy a sarka kopog a villa padlóján. Az ügyvéd, Mr. Thatcher és Silas beléptek, a béta pedig kérdőn megrázta a fejét.

– Utaljanak át neki ötmillió dollárt, és elkezdhetik a válás intézését – mondta Dominic alfa az ügyvédnek, aki bólintott. – Te pedig, Silas, mondd meg Vivienne-nek, hogy hamarosan hazajöhet. Készüljön fel ő is és Lorenzo is. Addig is tartsd szemmel Giannát. Az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy elmenjen a sajtóhoz és beszéljen erről. És akarom, hogy ez anélkül történjen meg, hogy a szüleim megtudnák. Tudod, az nem hiányzik, hogy az útunkba álljanak…

Gianna kisétált a házból, elveszve a gondolataiban, amikor a telefonja rezegni kezdett a zsebében. Tudta, hogy nem volt bölcs dolog semmi nélkül, csak a telefonjával távozni, de ezen a ponton már nem érdekelte. Csak el akart menni onnan.

A hasára tette a kezét, szipogott egyet, és ökölbe szorította a pólóját, erősen megszorítva azt, majd elengedte, ahogy megnézte az üzenetet. A férfi átutalta az ötmillió dollárt.

– Tudod, kicsim… – mondta meg nem született gyermekének. Végigsimított a hasán, miközben a telefont nézte. – Apád egyvalamit képtelen megérteni: a hűséget nem lehet megvenni. De ígérem neked, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, hogy olyan anyád legyek, amilyet MEGÉRDEMELSZ. Egyelőre azt hiszem, a sorsunk az, hogy elfogadjuk ezt…