Alessandro Valeriano

Követem az irodámba. Nos, technikailag már az övé, és ezt egyértelművé is teszi, amikor leül abba a székbe, ami az enyém volt. Majdnem elmosolyodom, ahogy nézem, amint hátra dől a bőrben és magasra szegi az állát. Egy átkozott királynő a trónján.

Nem várok engedélyre, hogy leüljek vele szemben. Ledobom a táskámat a földre a lábam elé, közben elfojtok egy fájdalmas fintort, aho