Alessandro Valeriano

Tíz átkozott órája lapátolom a lószart. Fáj a kezem, és biztos vagyok benne, hogy pár varratom felszakadt, mert száradt vér tapad a pólómhoz a sebem körül. Mégsem állok meg, amíg az összes istálló teljesen tiszta nem lesz.

Értem a célját. Meg akarja torolni a dolgokat, és ha ez kell ahhoz, hogy megbocsásson, örömmel állok elébe. Sziklaszilárd döntést hoztam – nem hagyom többé,