Killian szemszöge:

„Szeretlek, Killian.”

Willa szeretett engem. Abban a pillanatban, ahogy kiejtette ezeket a szavakat, két dolog tudatosult bennem egyszerre:

Egy – hogy én is szeretem őt.

Kettő – hogy miközben az ujjaink összefonódtak az íróasztalom felett, éreztem.

Éreztem az asztalt; a kemény, sima mahagónit, amiből készült. Már egy ideje éreztem, de nem tudatosult bennem egészen addig, amíg ki