„Maxen, én még mindig úgy gondolom, hogy találkoznunk kell vele” – erősködött Giana, élénkkék szemeivel az ikertestvérére pislogva.

„Ümm, igazad van. Én is ezen gondolkodom” – tűnődött Maxen, az állát vakarva.

„Tényleg?” – Giana szemei felcsillantak az izgalomtól.

„Igen, Giana. Észrevettem, hogy néhány ember állandóan követ minket” – mondta, az ablakhoz vezetve a lányt, és félrehúzta a függönyt. M