Ahogy a villanegyed körül futottak, Beckett nem bírta megállni, hogy ne figyelje Lyrát.

Ebben a pillanatban lassabb tempóban haladtak, de Lyrát szemlátomást egyáltalán nem viselte meg. Az arca változatlan maradt, semmi pír, és a lélegzete sem akadt el. Szinte olyan volt, mintha csak sétálna, nem pedig kocogna.

„Fussunk gyorsabban” – mondta Beckett, és fokozta a tempót.

„Rendben” – egyezett bele Ly