Egy óra múlva jöttem ki a fürdőszobából abban a rövid piros ruhában, amit Lo sunyi módon elrejtett. Fel kellett volna kelnem az ágyról, hogy én válasszak ruhát. A ruha tökéletesen simult az alakomra, kiemelve a vonalaimat; pont a térdem felett ért véget, közszemlére téve hosszú lábaimat.

Szerencse, hogy reggel borotválkoztam.

– Nem gondolod, hogy ez a ruha egy kicsit rövid? Úgy nézek ki benne, mint egy prosti – mondtam, miközben szemügyre vettem magam a tükörben.

– Nem rövid, és nem nézel ki prostinak. Ha valami, hát túl dögös vagy benne – felelte Lo.

– Tehettek én róla, hogy így nézek ki? És te sem festesz rosszul. Azt hiszem, nincs mit tenni; túl dögösek vagyunk. – Elnevettem magam, Lo pedig pacsizott velem.

Ő egy haspólót és egy hozzá illő forrónadrágot viselt; szőke haját kivasalta, úgy omlott a vállára. Miután Lo elkészítette a sminkemet és begöndörítette a hajamat, lőttünk egy gyors képet, és elküldtük Lyrának.

Lo magához vette a kulcsait, és kiléptünk az ajtón. A nap már lement, és a hold mint egy királynő trónolt az égen.

Körülbelül húsz perc múlva Lo egy kavicsos útra fordult, amely egy kúriához vezetett. A kocsibejáró szélén álltunk meg; láttam, ahogy rengeteg diák tart a ház felé.

A zene üvöltött a hangszórókból. Kiszálltunk a kocsiból, Lo belekarolt az enyémbe, és besétáltunk a bejárati ajtón.

Ha túl akarom élni ezt az éjszakát, innom kell valamit.

Láttam egy párt, akik hevesen smároltak a szoba szélén, míg néhány srác éppen ivóversenyt tartott. Sikerült kiszúrnunk Reidet és Brookst; Roman nem volt velük, ami jó jel. Remélhetőleg úgy döntött, kihagyja ezt a bulit.

Elindultunk Brooks és Reid felé, Lo pedig Brooks karjaiba vetette magát.

– Meglepődöm, hogy látlak, Vivi – ugratott Brooks. Nem igazán voltam az a bulizós típus, szóval értettem, miért lepődött meg.

– Nekem kellett idevonszolnom; nem akart jönni – mondta Lo, miközben az ujjaival Brooks hajával játszadozott.

– Vivienneee, de hiányoztál! – mondta Reid, tágra nyílt szemmel bámulva, hogy itt vagyok. A mozgásán látszott, hogy már alaposan berúgott.

– Hány pohárral ittál már ma este? – kérdeztem.

– Nem tudom, tíznél abbahagytam a számolást. – Megbotlott egy kicsit, én pedig elkaptam, hogy ne essen arccal a padlóra. – Gyere, igyunk még!

Épp vissza akartam utasítani, de nem akartam kettesben maradni Lo-val és Brooksszal, mint harmadik kerék.

– Persze, semmi gond, mutasd az utat! – Reiddel bementünk a konyhába, és a kezembe nyomott egy piros poharat, amiben valamilyen ital volt.

– Menjünk, csatlakozzunk a csapathoz, akik „felelsz vagy mersz”-et játszanak! – Megfordultam, hogy megnézzem, miről beszél, és láttam egy csoport srácot és lányt, amint épp egy üveget pörgetnek.

– Talán majd máskor, de te nyugodtan menj csak.

Kicsoszogott a konyhából a csoport irányába, és leült.

Mivel el akartam tűnni a tömegből, sarkon fordultam és kimentem. Szükségem volt egy kis friss levegőre, odabent túl fojtogató volt minden. Embereken átverekedve magam kijutottam a hátsó udvarra.

A hideg levegő érintése a bőrömön frissítően hatott. A szél körbefonta a testemet, kicsit megborzongtam. Kinyújtottam a karomat, és belélegeztem a párás levegőt. A házból kiszűrődő fény mélyen bevilágított a hátsó udvarba.

A számhoz emeltem a poharat, és egy húzásra kiittam az egészet. A keserű íz végigfutott rajtam. Lehunytam a szemem, élveztem az éjszakát, mielőtt visszamentem volna a házba. Visszatértem oda, ahol utoljára láttam Lo-t, és még mindig ott találtam. Ivóversenyt tartottak, és Lo volt a sztár.

Amikor meglátott, azonnal felém botladozott, és úgy kuncogott, mintha megszállták volna: – Látom, elfoglalt voltál.

– Ez életem legjobb éjszakája! – sikította el magát, a körülötte állók pedig éljeneztek.

Brooks odasietett hozzánk; ő józannak tűnt, mintha egy korty alkoholt sem ivott volna. Megfogta Lo kezét, és közelebb húzta magához.

– Elég volt neked az italból, bébi – mondta szigorúan.

– De miért... – Lo biggyesztette a száját, és nyöszörgött a gondolatra, hogy nem ihat többet.

– Vigyázz rá – mondtam neki, mélyen a szemébe nézve, biztosítva, hogy értse a kimondatlan fenyegetésemet.

Nyelt egyet, majd elmosolyodott. – Fogok. Te miért nem élvezed az éjszakát?