Roman az ajtóban állt, anyámmal csevegett, ő pedig nevetett valamin, amit a fiú mondott.

– Szia – köszöntött, ahogy közeledtem. Végigmérte a külsőmet, aztán felnevetett. Ez nem egyike volt a megszokott műnevetéseinek vagy gúnyos mosolyainak. Őszinte nevetés volt, ő pedig kifejezetten jól és jóképűen festett.

A tekintetem az arcán landolt, vagyis pontosabban az arcán lévő gödröcskéken. Ezt a srácot