Kopogást hallottam az ajtómon. – Szabad! – mondtam félálomban, és felnézve anyámat pillantottam meg.

– Kincsem, azt hittem, átmész egy barátodhoz az angol feladat miatt. – Odajött, és leült az ágyamra.

– Hány óra van? Azt hiszem, elaludtam. – kérdeztem rekedtes hangon.

– Lassan délután öt. Gyerünk, kelj fel! – Felállt, és kisétált a szobámból.

Gyorsan megmostam az arcomat, mielőtt átöltöztem volna