„Hé. Figyelj, a haverjaim amott fogadtak velem – a férfi, aki odalépett Valeskához a bárnál, a mögöttük lévő legtávolabbi box felé bökött az ujjával. – Azt mondták, nem tudom megszerezni az itteni legdögösebb csaj számát, de én máshogy gondolom. Mit szólnál, ha az ő pénzükből meghívnálak pár italra?”

Valeska már abban a pillanatban tudta, hogy a férfi Alfa, amint az elindult felé. Ugyanazt a tipikus, öntelt mosolyt viselte, mint mindegyikük. De abban is biztos volt, hogy egy ilyen pasi bárkit megkaphatna, így a szöveg, amivel bepróbálkozott, csakis csapda lehetett.

Ez a bár mindenféle alakváltónak nyitva állt, nem csak farkasoknak. Valeska lassan megfordult a székén, hogy szemügyre vegye a boxot, amire a férfi utalt. Azonnal észrevette a párducokból álló csoportot; épp egyikük poénján röhögtek. Amint észrevették, hogy Valeska őket nézi, a férfiak mind felemelték a poharukat köszöntésképpen.

„Nos, az ingyen ital valóban kedvesen hangzik – fordult vissza az idegenhez Valeska, és végigmérethette rajta a tekintetét. – De…” – húzta el a szót, miközben felállt a székéből, közelebb hajolt, és a fülébe suttogta: „…közel sem vagy az esetem. Kihagyom.”

Amint kimondta, Valeska már sarkon is fordult, és ott hagyta a férfit a bárpultnál. Miközben átvágott a tömegen, egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy a különböző fajok külön asztaloknál és boxokban foglaltak helyet.

A párducok több méternyire ültek az oroszlánoktól. A hiénák, mint rendesen, elvegyültek a többiekkel, hatalmas tömeget alkotva, amiben elrejtőzhettek.

Valeska észrevett egy üres asztalt és leült, remélve, hogy egyedül élvezheti az italait. De ahogy az a szerencséjével lenni szokott, valaki azonnal mellé telepedett, és intett a bártendernek, hogy hozzon nekik inni.

A láthatóan ittas férfi, aki mellé ült, farkas volt. Egy Béta. Meglepően nagydarab volt egy átlagos Bétához képest; ha Valeska nem értett volna hozzá, akár Alfának is hihette volna.

Bármennyire is élvezte Valeska az életet az új városban, volt valami, amit nem szívelt – a farkasokat. Ebben a városban a farkas alakváltók uralkodtak, ezért mindenhol ott voltak.

Valeska vadmacska volt. Az ő faja szinte teljesen kihalt, és mindannyian mesterien tudták álcázni az illatukat. A jelenlévő alakváltók többsége valószínűleg azt hitte, hogy ő is csak egy újabb ember.

Tekintete a részeg farkasra fókuszált, akit gyorsan ki is választott az éjszakai zsákmányának.

Valeska a vágyai és az élvezetek embere volt. Nem lett szerelmes. Csak dugott. Ráadásul, amíg a legtöbb nőstény alakváltó Alfákról álmodozott, Valeska számára ez pont fordítva volt.

Az Alfa nála szóba sem jöhetett. Soha nem engedné, hogy egy férfi uralkodjon felette.

„Na? Mit gondolsz?” A részeg farkas – bármi is volt a neve – a vállára tette a kezét, ami lassan csúszott lejjebb. Másodpercekkel később a hatalmas tenyér már a felsőcombját markolta.

„Bocsánat, kicsit elvonták a figyelmemet a körülöttünk lévők – búgta a lány, tettetett meglepettséggel. – Egy ital nálad? Igen, jó lenne elszakadni ettől a sok embertől. Miért is ne, az ajánlat nagyon csábítóan hangzik.”

Szája sarka megvonaglott, amitől a férfi azt hihette, hogy a lány élvezi az érintését.

„Indulhatunk? A lakásom pont itt van a sarkon.” A férfi egy dollármilliókat érő mosolyt villantott és rákacsintott, feltehetően azt gondolva, hogy ettől csábítóbbnak tűnik.

*„Bingo.”* Valeska gondolatban megdicsérte magát a gyors fogásért, és a lehető legártatlanabb képpel bólintott. Bár a férfi túl széles mosolya inkább lohasztó volt, nem törődött vele.

Túl sok időt pazarolt már az öntelt Alfára, és most erre a Bétára is. Sajnos tudta, hogy akkor sem járna jobban, ha tovább próbálkozna a vadászattal.

Miután távoztak, Valeska rájött, hogy a Béta nem hazudott a lakása közelségéről. Amint beléptek, a ruháik már repültek is mindenfelé. A szakadó anyag hangja nem zavarta. Az élvezet és az extázis miatt volt ott, semmi sem állíthatta meg.

„Ha tudtam volna, hogy ilyen dögös vagy a ruha alatt, a vállamra kaplak és már régen idehozlak, ahelyett, hogy az italokra vesztegetném az időt” – nyögte a névtelen férfi, miközben az övével küzdött.

Valeska a férfi remegő kezeire fókuszált, és azonnal elöntötte az idegesség. Minél jobban próbált sietni, annál többször vallott kudarcot az vetkőzéssel.

Valeska nem bírta nézni ezt a szánalmas próbálkozást a férfiasságra, ezért megforgatta a szemét, felmordult, ellökte a férfi kezeit, és másodpercek alatt kicsatolta az övét.

„Kicsit türelmetlen vagy, mi?” – kuncogott a férfi. Persze, a farkas azt hitte, ő a világ közepe.

„Nem foglak leszopni, ha erre gondolsz. Ne is álmodj róla. Most pedig, hol az óvszer? Kevesebb duma, több dugás” – sziszegte Valeska, képtelen volt tovább türtőztetni magát.

Nehezére esett eljátszani a kicsi, ártatlan lányt, és ha a férfi nem adja meg neki azt, amiért jött, semmi oka nem volt maradni.

„Az éjjeliszekrényen a hálóban” – jelentette be a Béta, miközben úgy szívta a lány nyakát, mint egy vámpír. Ha valami, hát ez volt a legrosszabb módszer egy egyéjszakás kalandra kész nő feltüzelésére.

„Akkor mutasd az utat. Nem órákig tartó előjátékért jöttem.” Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne lökje el magától a férfit. Ha megtenné, a pasi rájönne, hogy a nő, akit hazahozott, nem ember. A kilétének felfedése pedig a legnagyobb hiba lenne, amit elkövethet.

„A kívánságod nekem parancs” – suttogta a fülébe, minden erejével próbálva szexinek és agresszívnek tűnni, de Valeska fülében ezek a szavak valahogy behódolónak hangoztak.

Újabb intő jel, de miután idáig eljutottak, már késő volt megfordulni és távozni.

„Öm, hol… úgy értem, hogyan? Nem, felejtsd el. Mindegy, van valami póz, amit preferálsz, vagy felület? Mondjuk asztal vagy az ágy?” A Béta egyik kezében a kis csomagot tartotta, a másikkal a tarkóját vakarta.

„Tudod mit, csak add ide azt a rohadt óvszert és feküdj hátra; inkább megcsinálok mindent magam. Nem mintha nem csináltam volna már korábban.” Valeska gondolatban az egész bolygót, az emberiség által ismert összes istent, de legfőképpen saját magát szidta.

A férfi engedelmeskedett, végigdőlt az ágyon, és mindkét kezét a feje alá tette. Az elvörösödött, zavarodott arckifejezést túl gyorsan váltotta fel egy halvány vigyor. Ez volt a következő dolog, ami idegesítette Valeskát.

Az elégedettség a szemében irritáló volt. Valeska ráhúzta az óvszert a férfi farkára, és elhatározta, hogy megbünteti az önteltségéért.

Közvetlenül az ágy mellett ledobta a bugyiját, ráült a férfira, a makkot a bejáratához illesztette, és rásüllyedt.

Nem várta meg, amíg a fala tágulni kezd, egyetlen másodperc alatt befogadta a teljes hosszát. Nem volt akkora, mint némelyik korábbi játékszere, így semmihez sem kellett hozzászoknia.

Valeska a férfi mellkasára támaszkodott, és mozgatni kezdte a csípőjét, gyötrelmesen lassú tempóban lovagolva rajta. A kezek, nem meglepő módon, maradtak a tarkón, ami még inkább elkeserítette Valeskát.

„Megfoghatnád a melleimet, vagy rácsaphatnál a seggemre egyszer-kétszer, tudod” – sziszegte, miközben felgyorsította a mozgását, és kicsit több erőt vitt bele.

Úgy figyelte az arcát, mint a héja, türelmesen várva bármilyen válaszra, mígnem Valeskának elege lett a hallgatásból, és abbahagyta a mozgást.

„Mi az? Miért álltál le? Épp kezdtem élvezni” – próbált tiltakozni a férfi, mély ráncokba rándult a homloka.

„Nem a te élvezetedért fogok dugni; ezt magamért csinálom.”

Csak annyit kellett volna tennie, hogy megragadja a csípőjénél, szorosan tartja, és kiveri belőle a szuszt is. Olyan nagy kérés volt ez? Egyetlen dolgot sem tudott megtenni?

Valeska bosszúsan, de tovább lovagolt rajta, amíg el nem érte a csúcspontot, kéjesen felnyögve az extázistól. Jobb keze lecsúszott a szemérméhez, finoman simogatva és szorongatva azt. Néhányszor felszisszent, az ajkába harapott, miközben mozgása egyre lassult, végül teljesen megállt.

Valeska lenézett a meglepett férfira, rákacsintott, majd legördült róla, és hátat fordított a döbbent Bétának. „Ennyi? Olyan közel voltam. Miért…” – próbált tiltakozni a férfi, jól tudva, hogy semmi joga hozzá.

„Megtettem a részemet és megdugtalak, nem? Most pedig pofa be; fáradt vagyok” – sziszegte Valeska.

Nagy örömére a férfi zárva tartotta a száját, miközben a lány elhelyezkedett és lehunyta a szemét. Épphogy elszenderedett volna, amikor valahol a szobában rezegni kezdett a telefonja egy bejövő hívás miatt.

„Ki a fene az?” – morogta, miközben megpróbálta elérni az idegesítő eszközt.