– Én meg azt hittem, ő nem táncol – vonta el a figyelmét egy hang, így az Alfa szeme levált a nőről és a „barátjáról”.

Egy pohár whiskyt nyomtak a kezébe, amit az Alfa szívesen elfogadott. Miközben elvette, nem tudta figyelmen kívül hagyni a legjobb barátja ajkán játszó vigyort. A sunyi dög biztosan észrevett valamit, amit sosem akart volna megmutatni a barátjának. De hát, mint mindig, a legjobb választás az volt, ha figyelmen kívül hagyja a csipkelődését, és nem bátorítja tovább arra, hogy megkérdőjelezzen mindent, amit az Alfa tesz.

– Nem is táncolok – válaszolt az Alfa élesen, de az ajkán játszó mosoly nem tűnt el, ahogy a szeme újra a titokzatos nőt kereste.

Nem mozdult a helyéről, nézte, ahogy a lány a barátja karjába kapaszkodva elhagyja a klubot. A gondolat, nemhogy a látvány, hogy egy másik férfi tartja őt, dühítette. Ez nem csak a büszkesége volt; a domináns oldala gyűlölte nézni, ahogy valakit, akit már a magáénak tekintett, ilyen könnyen kitépnek a kezéből.

Ha nem lett volna az az érzése, hogy vissza kell fognia magát, kihívta volna a barátot, megölte volna a rohadékot, és elvette volna, amit akar. Talán abban az esetben a nőt a személyi játékszerévé tenné, de az nem tűnt olyan szórakoztatónak, mint folyamatosan behódolásra kényszeríteni.

Az Alfa jobban élvezné, ha a lány pimasz stílusával játszhatna, mint a puszta szexet.

– Ki ő? Elég dögösnek tűnt, bár az arcát nem láttam – kuncogott az Alfa barátja, képtelenül arra, hogy figyelmen kívül hagyja barátja intenzív tekintetét. Meglepetés lett volna a legkevesebb, amit érzett, hiszen még sosem látta a barátját ilyen könnyen elengedni valakit.

Legutóbb, amikor a közelben volt, és az Alfa kinézett magának valakit – az egész jelenet vérfürdővel végződött. Igaz, legutóbb a kiválasztott nő több mint boldog volt, hogy az oldalán távozhatott, míg ez a mostani cseppet sem tűnt lelkesnek.

– Fogalmam sincs, ki ő – túrt az Alfa a hajába frusztráltan, és felnyögött.

– És ez a baj – ki kell derítenem, ki ő és honnan jött. Először látom errefelé, és ember, biztos észrevetted, hány szem szegeződött rá, amint belépett ebbe a pöcegödörbe. Azonnal felkeltette a figyelmemet. És aztán, a fenébe is, még táncolnia is kellett. – Az Alfa felnevetett.

A barátja hallgatott, miközben ő folytatta: – Nem állt szándékomban megközelíteni; csak egy újabb látványosság lett volna – távolról élvezem. De a francba is, ahogy a csípőjét mozgatta, úgy felhúzott, hogy legszívesebben ott helyben, a pulton magamévá tettem volna. Nem tudom, mikor múlik el ez az átkozott merevedés, pontosan ennyire akarom megismerni.

Az élvezet egy szempillantás alatt eltűnt az arcáról. – Aztán visszautasított, és esküszöm, az volt a legszexibb dolog, amit egy nő valaha tett. Már majdnem a bizalmába férkőztem, de annak a seggfej barátjának a semmiből elő kellett kerülnie. – Az Alfa tovább méltatlankodott, nem törődve a rá irányuló pillantásokkal.

Néhány nő, akik a férfiak közelében álltak, könnyes szemmel hallgatták. Az Alfát elcsábítani kívánó kísérleteik abban a pillanatban kudarcba fulladtak, amint a titokzatos nő a táncparkettre lépett.

– Ezért adtad fel, mi? Mert a vetélytársad egy ember – ugratta a barátja szarkasztikusan. – Óóó. Nézz csak magadra. Megvan mindened – a külső, az ész, a képességek – tudod, mire gondolok –, és mégis feladtad. Szomorú.

– Feladtam? Láttál te már olyan napot, amikor feladtam volna valamit, amit akarok? – Az Alfa felnevetett, felemelte a kezét, és intett a bártendernek, hogy hozzon még shotokat neki és a barátjának.

Ha nem is vihette haza, visszatér az eredeti tervhez – hullarészegre issza magát a legjobb barátjával. Talán az alkohol elfojtja a gondolatokat arról a testhezálló ruháról és a széles csípőjéről. Meg mindazokat a bűnös, istentelen ötleteket, amik beleégtek a képzeletébe.

– Nem, nem emlékszem ilyen napra, de arra a pillanatra sem tudnék visszaemlékezni, amikor valaki nemet mondott volna a szeszélyeidre. Haver, neked sosem kellett szembesülnöd azzal a problémával, hogy nem kapod meg, amit akarsz. Szerintem az az ember volt az első nő, aki nemet mondott neked, és még meg is sértett. Ügyes a csaj! – A barát nevetett, nem tudta véka alá rejteni az amusementjét.

Egy magas, szőke bártender hölgy lépett a két férfihoz. Széles mosoly ült az arcán, és a dekoltázsa is túl mély volt, de mindkét férfi tudta, hogy nem azért öltözött így, hogy pasit fogjon.

A falka tagja volt, egy párral rendelkező nőstényfarkas, akit arra kényszerítettek, hogy mutogassa a női idomait a bárban lévő férfiaknak. Természetesen senkinek sem volt szabad hozzáérnie, ha kedves volt az élete, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a mellek mutogatása több borravalót hozott.

– Jó estét, fiúk, itt a szokásos. Jól érzitek magatokat, vagy intézzek valamit? – ajánlotta fel kedvesen a nő, átadva mindkét whiskys poharat.

Udvariasan beszélt, de az említett „intézkedés” nem jelentett mást, mint nőket. Időnként az Alfa és barátai kaptak egy bizonyos típusú nőt azokba a bárokba vagy klubokba, ahol az éjszakáikat töltötték.

– Nem hiszem, Becca. Tudod, a mi drága Gare barátunk épp most tapasztalta meg az első, igazi felnőtt „nem”-et – kuncogott a legjobb barát, az Alfára sandítva.

Úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a barátja gyilkos pillantását, mert a helyzet túl vicces volt ahhoz, hogy titokban tartsa. A nő megdermedt, az álla pedig leesett. Sok férfit utasítottak már el a klubban, de senki sem gondolta volna, hogy maga az Alfa is ilyen helyzetbe kerülhet. Hihetetlennek tűnt, mint egy el nem mondott tündérmese.

– Valójában – fújta ki a levegőt az Alfa, egy húzásra kiürítve a poharát –, szükségem van egy szívességre tőled, Becca. Biztos észrevetted azt a lenyűgöző, tüzes szépséget a bőrszűk ruhában, akivel percekkel ezelőtt táncoltam. Tudni akarom, ki ő, mi a neve, miért nem találkoztam még vele errefelé, és mióta jár azzal a seggfejjel, akit a barátjának nevezett. Mondj el mindent, amit tudsz arról az emberről. – Minden egyes elhangzott szóval egyre feszültebbnek tűnt.

Mindenki tudta, hogy az Alfával ujjat húzni rossz ötlet, különösen, ha az illető feltűnően domináns típus. Márpedig az ő Alfájuk az egyik legdominánsabb, legbirtoklóbb és legféltékenyebb férfi volt, akit valaha ismertek.

Ezen tulajdonságok tetejébe a férfi a valaha látott legközönyösebb seggfejnek is tudott tűnni, de a legtöbb embert ez nem érdekelte, ahogy őt sem.

– Ó, az a lány? Láttam már őt. Elég népszerű errefelé; hidd el, nem te vagy az első, aki hülyét csinál magából miatta. Nem hiszem, hogy bárki említette volna a nevét, de egy ideje már itt van. Két hete vagy akörül. Leginkább egyedül járkál, de néha elmegy szórakozni a legjobb barátjával. Barátról viszont nem hallottam. Lehet, hogy körbe kell kérdeznem. A város nem olyan nagy, a hírek gyorsan terjednek – vigyorgott Becca.

– Érdekes, valóban. Van valami ötleted, ki ő, és hogy néz ki ez a barát? – Az Alfa tovább faggatta a válaszokért. Szeme a nő arcára tapadt, várva a pillanatot, amikor az megbicsaklik vagy gyanúsnak tűnik.

– Ó, épp csak pár perce volt itt – vele jött be, nem vetted észre korábban? Beléptek, a lány eltűnt valahol, gondolom a táncparketten, a legjobb barátja pedig a bárhoz jött italokért. Elég sokáig tartott neki flörtölni Sorennel, Istenem, bárcsak láttad volna az arckifejezését annak a fiúnak – fergeteges volt. – Becca elvette a kezéből az üres poharat, megpördült, mielőtt visszaverekedte volna magát a bárhoz.

Vetett még egy utolsó pillantást a válla felett, és kacsintott a két férfira: – Sok sikert a vadászathoz; ez a lány jó választásnak tűnik. Tartsd közel magadhoz, ne szúrd el most is, Gare.

– Várj, a barát meleg? Szóval hazudott? – Az Alfa barátja tágra nyílt szemmel bámult az ajtó felé. El sem hitte, hogy valakinek van annyi bátorsága, hogy hazudjon egy Alfának, pláne olyannak, aki érdeklődik iránta és ezt egyértelműen ki is mutatja.

Az Alfa elvigyorodott, a főbejárat felé nézve. Megértette, hogy a nő ma este már nem tér vissza, de volt egy olyan érzése, hogy az útjaik hamarosan keresztezik egymást. Végül is most már ugyanabban a városban élnek – nincs menekvés vagy kifogás a nő számára.

– Úgy tűnik, igen. Micsoda naivság. – Felnevetett, kiengedve egy mély lélegzetet, miközben némán egy terven dolgozott.

– Emlegetett szamár… – nevetett fel az Alfa barátja az ismerős arckifejezés láttán. Bármit is tervezett, az vagy nagyszerű, vagy szörnyű lesz. Nincs középút, ha a barátja viselkedéséről van szó. – Nem csoda, hogy egyesek Hadésznak hívnak; valami szörnyűséget készülsz elkövetni, ugye?

– Tulajdonképpen nem. Ahogy mondani szokták – a reggel bölcsebb az éjszakánál, szóval most itt hagylak téged ezekkel a nőkkel. Válassz, amelyik tetszik, barátom. Le kell zuhanyoznom, és ki kell mennem egy kicsit az útra. Valaki lopott autót jelentett a főváros felé vezető autópályán. Megnézem, aztán jöhet a megérdemelt pihenés. – Az Alfa elmosolyodott, barátja vállára tette a kezét, és enyhén megszorította.

Válaszra sem várva távozott, és egyenesen hazafelé vette az irányt, elméje még mindig a nőre összpontosított.

*„Várj csak, kisegér, meg fogod látni, miért hívnak Hadésznak. Csak várj és meglátod.”*