*Kravos szemszöge*

Hátra dőlök a teraszon lévő székben, a tiszta eget bámulom, a csillagokat és a fogyó holdat. Az egész testem vibrál az érzelmektől. Düh, bűntudat, árulás. Mindegyik összekeveredik, úgy dúlva fel a mentális állapotomat, ahogy még soha semmi.

– Szóval megcsináltad, mi? – mondja Reid, hátulról közeledve. Megforgatom a szemem, tudva, hogy számítanom kellett volna rá és a szokásos ké