Reid a határ mentén járkál, keze a zsebében, szeme az eget fürkészi. Nyugtalan; képtelen egy helyben maradni, kapkodó mozdulatai, ahogy az óráját nézi és az erdőt pásztázza, mind erről árulkodnak. És ha ez nem lenne elég jel, egy hatalmas, megkönnyebbült sóhajt présel ki magából, mielőtt elvigyorodna.

– Jól telt a kis vakáció, testvér? – ugratja, széles léptekkel felénk indulva, majd ölelésbe vonj