*Kravos*

– A francba, Kravos – sóhajt fel Reid, a hajába túrva.

Felém fordul, szemei fáradtak, válla lóg. Túl sokat kértem a testvéremtől, állandóan őt hagyva a kormányrúdnál, bele sem gondolva, mekkora súlyt rakok a vállára.

– Hamarosan vége lesz ennek – biztosítom, a konyhából hozott tányérunk maradékait csipegetve.

– Úgy érted, ha minden az őrült terved szerint alakul?

Kuncogás tör fel belőlem,